Bevezetés a tantál-nióbium ércbe

A tantál-nióbium érc úszóképessége A tantál és nióbium tartalmú ásványok főként a tantálvas és a piroklór. A több tantálot tartalmazó tantál-nióbium vasércet tantalitnak, a több nióbiumot tartalmazó nióbiumot pedig kolumbitnak nevezik.
A tantál-nióbium vasérc és a piroklór kationos csapdákkal vagy anionos csapdákkal fogható be. A flotációs hatás jobb komplexképző csapdákkal (például nátrium-hidroxámsavval).
Az olajsav mint csapdázószer alkalmazása esetén a tantál és a nióbiumérc flotációja akkor a legjobb, ha a PH érték 6-8, a tantalit és a kolumbit pedig savas közegben gátolt, míg a kvarc, a földpát és a dolomit semmilyen PH-értékkel nem jó. Ezért könnyen elválasztható a tantál-nióbium érc a kvarctól és más ércektől olajsavval, mint csapdázószerrel pH=6 és 8 között.
A tantál-nióbium ércet 10%-os savval (kénsavval) kezelve könnyen lebeghet. A tantál-nióbium érc úszóképessége a sav mennyiségének növekedésével nő, és a hatás kénsavval jobb, mint sósavval. 1%-os hidrogén-fluoridos kezelésnél az aktiválási fok hasonló a kénsavhoz.
Az olajsav mint csapdázószer, ha a nátrium-szulfid koncentrációja 10-20 mg/liter, gátolhatja a tantál-nióbium ércet és az erek egy részét. A kationos kinyerőszerrel a nátrium-szulfid kezdetben a tantál-nióbium-ércet és néhány más ásványt aktiválja, de dózisának növelésével a tantál-nióbiumérc visszanyerési sebessége csökkent. Amikor a tantál-nióbium ércet olajsavval rögzítik, kis mennyiségű nátrium-szilícium-fluorid gátolhatja az összes ásványi anyagot.