Nióbiumvegyületek

A nióbium sok tekintetben nagyon hasonlít a tantálhoz és a cirkóniumhoz. Szobahőmérsékleten fluorral, 200 fokon klórral és hidrogénnel, 400 fokon nitrogénnel reagál, a termékek általában intersticiális, nem egész arányú vegyületek. A fémnióbium 200 fokos levegőben oxidálódik, és ellenáll az olvadt bázisoknak és különféle savaknak, beleértve a vízivizet, a sósavat, a kénsavat, a salétromsavat és a foszforsavat. A hidrogén-fluorid, valamint a hidrogén-fluorid és a salétromsav keverékei azonban megtámadhatják a nióbiumot.

1. Oxidok és szulfidok

A nióbium oxidjai a következő oxidációs állapotúak lehetnek: +5 (Nb2O5), +4 (NbO2) és +3 (Nb2O3), ritkábban pedig +2 állapotban (NbO). A nióbium-pentoxid a leggyakoribb nióbium-oxid, amelyből a fémnióbium és az összes nióbiumvegyület előállítható. A niobátok előállításához a nióbium-pentoxidot feloldhatjuk lúgos hidroxid oldatokban vagy megolvaszthatjuk alkálifém-oxidokban.

2. Halogenidek

A nióbium +5 és +4 oxidációs állapotú halogenideket, valamint különféle szubsztöchiometrikus vegyületeket képezhet.

A nióbium negatív halogenid-ionjai is jelen vannak, mivel a nióbium mind az öt halogenidje Lewis-sav. A legfontosabb az [NbF7], amely a nióbium és a tantál ásványi szétválasztásának közbenső vegyülete. Könnyebben átalakul oxigén-pentahalogenidekké, mint a megfelelő tantálvegyületek.

3. Nitridek és karbidok
A nióbium-nitrid (NbN) alacsony hőmérsékleten szupravezetővé válik, és infravörös detektorokban használják. A domináns nióbium-karbid az NbC, amely annyira kemény, hogy tűzálló kerámiaanyag, és vágószerszám-hegy anyagaként is használható.