A titánlemezek termikus kalibrálásához szükséges feltételek

A termikus kalibráció sikeressége érdekében meg kell választani a megfelelő fűtési hőmérsékletet, tartási időt és formázási nyomást. A hőkalibrálás során az alkatrészre kifejtett nyomás akkora lehet, amennyire szükséges annak biztosításához, hogy az alkatrész benyomódjon a formába. A nagy nyomás nem befolyásolja a csonk alakját, de hatással lehet a forma és az asztal formájára. Ezért a hőkorrekció fő szerepe a hőmérséklet és az idő, ahol a hőmérséklet a meghatározó tényező. A visszaugrás kielégítő kiküszöbölése érdekében csak egy bizonyos hőmérsékleten hajtható végre. Az úgynevezett termikus specifikáció elsősorban a formázási hőmérsékletet és időt határozza meg. Összefoglalva, egy bizonyos titánlemez fröccsöntésének megfelelő termikus specifikációnak biztosítania kell, hogy az alkatrészeket a következő alapvető követelményeknek megfelelően öntsék:

1, az alkatrészek jól illeszkednek, alapvetően nincs kézi vágás. Alak, méret, felületminőség megfelel a titánlemez alkatrészek vizsgálati követelményeinek;

2, az anyag mechanikai tulajdonságainak alapvető stabilitása, a szobahőmérséklet és a fő teljesítménymutatók üzemi hőmérséklete a követelményeknek megfelelően;

3, a belső maradék feszültség részei alapvetően megszűnnek;

4, az anyag átlagos hidrogéntartalma a hőkalibrálás után nem haladja meg a 150p megengedett értéket. p. méter;

5, az oxidréteg és a gázzáró réteg teljes vastagsága nem haladhatja meg a lemezvastagság megengedett negatív eltérésének felét;

6, az anyag metallográfiai szervezete változás nélkül, gabona nyilvánvaló növekedés és túlmelegedés nélkül;

7, a fenti követelmények teljesítése mellett a hőmérsékletnek a lehető legrövidebbnek és a nyomásnak a lehető legalacsonyabbnak kell lennie, hogy biztosítsa az alkatrészek préselhetőségét.

Kalibrációs tesztjeinket hazai RX{{0}} gépen végeztük. Az anyagok TA2 és TC1 voltak 0,5, 0,8 és 1,0 mm vastagsággal. Egy hőelem jelzi a forma vagy a munkaterület hőmérsékletét, amely ±10 fokon belül szabályozható. Az időt egy időrelé vezérli a minta formába helyezésétől, rögzítésétől vagy stúdióba helyezésétől egészen az eltávolításig.

A fröccsöntési pontosság problémája most előtérbe kerül. Az alakítási pontosság a legalapvetőbb követelmény az alkatrészek sajtolásánál és alakításánál, és ez a fő mutatója a megfelelő hőmérsékleti és időbeli előírásoknak. Az alakítási pontosság meghatározásának módszere a tapadásmentesség mértékének, azaz a maradék visszaugró mértékének mérése, miután az alkatrész szobahőmérsékletre hűlt. Vegyünk példának egy hajlított széles lemez hajlított részt. Repülőgépen precíz görbülettel és precíz alakkal rendelkező alkatrészek osztályát képviselheti. Az ilyen részek relatív hajlítási sugara nagy (pl. relatív hajlítási sugár a visszarugózás előtt R/t=200). Ha a rugalmassági modulus E=10500 kg/mm ​​2 ; a hozamhatárt 0.2, TA2-t 40,5 kg/mm ​​2-nek, a TC1-et 60,5 kg/mm ​​2-nek vesszük.

Összefoglalva, a formázási pontosság alapvető megőrzése mellett előzetesen meghatározható a titánlemezek hőkalibrálásának specifikációja.